Zene Megrendelés Irodalom Hangköltészet Gázló Dalszövegek Vendégkönyv Ismeretlen művészek KépzőművészetÚjdonságok

Varecza László: Részletek a Nagy Jajgatás című vádirateposzból, 1998, Szombathely, magánkiadás; a kötet elérhető a szerzőnél

11. A Múzsám szerelmet vall nekem

A csillagos eget is

                            belekeverem.

Elmegyek a

                  Fiastyúkra,

                                 500 fényév,

                  orvosolják pici bánatom.

Fiastyúk:

              nem orvosolom.

Elmegyek a

                  Lófej-ködre,

                                     1000 fényév,

                  orvosolják

                                  pici bánatom.

Lófej-köd:

                nem orvosolom.

Ezek összejátszanak,

                                mert egy galaxisban

                                                               vannak.

Elmegyek a

                  Magellán-felhőkre,

                                                150 000 fényév,

                  orvosolják

                                  pici bánatom.

Magellán-felhők:

                           nem orvosoljuk.

Elmegyek az

                   Androméda-ködre,

                                                 2 300 000 fényév,

orvosolják

                 pici bánatom.

Androméda-köd:

                           nem orvosolom.

Ezek is összejátszanak,

           mert egy galaxishalmazban

                                                vannak.

Elmegyek

               száz

                     és százmilliárd fényévnyire,

          a sohasem ismert

                                     ködökre

                                               és felhőkre,

a mínusz kétszázhetven fokon

                             majd megfagyok,

                                                        úgy vacogok,

          de a belső tűz

                              pislákol még,

          a lelkesedés

                            még melegít.

Kitűzöm a

                magyar zászlót!

                     itt járt

                             Varecza Laci.

Szikrázik a

                 hideg.

                          Didergek.

Ilyen irdatlan

                     messzire

                                  lírikus

                                            még nem jutott el,

          őrsi naplómban rovom a sorokat,

míg összeáll

                   eposzom,

                                  a legmélyebb,

                                              a legszebb,

                                    alegjobb

                                               a világon.

Abszolút itt a csend,

                     itt nincsen közeg,

                                                hogy a hang

                                                             terjedjen.

Mégis,

          mi ez,

                   mi ez az alt hang,

                   tán

                       itt nem igaz

                                         a fizika?

-       Szép,

              althangú Múzsám,

                           te mit keresel itt!

                                                megfagysz!

-       Varecza Laci,

                           te égőszemű, szeretlek téged,

                       megbántam,

                                          hogy elhagytalak, fogadd

                                                      ezt a

                                                             babérgallyat!

-       Nem kell a babérgally,

                                         én alkotni akartam,

                      de a patkányok nem engedték

                                                     az ilyen munkát,

                      ezért van itt az ország.

Nekem te kellesz!

Egy félévet

                  maradj velem,

                                        míg sajtó alá

                                                            rendezek,

           hisz

                 ezt az ügyet

                                    dokumentálnom kell,

mert ez ment

                     minden területen.

Szépséges szerelmem,

           világszép althangú Múzsám,

                      te tutajos szemű,

                                 te szakramentom szagú,

én is szeretlek téged,

                                 mint soha senkit életemben.

Az a gaz Lenin

                        hasbaszúrt téged.

Tudom,

            azért hagytál el.

Fáj nagyon,

                   de igazolom

                                      hiányzásod.

Ne félj,

            többet nem szúr hasba:

                                 háromszor kiásattam

                                        háromszor főbelövettem,

                                 s így végleg

                                                    elintéztem.

Ezért

        még

              a Marx és

                             Engelsz elvtársakat is

kiásattam

               és főbelövettem,

                                         igaz,

                                                    őket csak egyszer.

Világszép szerelmem,

                                   mennyire fájt,

                          hogy elhagytál,

                                       arra nincsen szó,

                                                arra csak

                                                       jajgatás és

                                                       jajgatás van.

Itt vagyok

                a Nevesincs galaxishalmazon,

          körös-körül

                             mindenütt

                                             sötétség,

                                                           csend

                                                                    és hideg.

Idáig jutottam

                       orvoslást kutatva.

- Pici bánatom

                       végtelen,

          elmondani

                           nem lehet,

                                           kezeljék

                                                        sebemet!

a Lenin -konyhában

                                 elkezdték,

          szándékosan

                              elfertőzték!

mert ott a legfőbb érték az

                                          ember volt.

Nevesincs galaxishalmaz:

                                       Varecza úr, kérem, mi még

nem vagyunk felfedezve!

                                        egy kicsit

                                                      várni kell.

Tehát van remény?

                              várni kell,

de van remény!

várni kell,

de van remény!

várni kell,

de van remény!

várni kell,

de van remény!

várni kell,

de van remény!

              a kozmikus kripta

                                          be nem zár még!!

 ’96.9.14.

12. A patkány az embert sohasem győzi le

Himnusz a végére:

Az nem lehet,

                      hogy a patkány

                                              az embert

                                                              legyőzze.

Az nem lehet,

                      hogy

                              az Ész,

                                          a Tudás,

                                         a Szuverenitás

                                                                felett

                  a patkány győzedelmeskedjen.

Az lehet,

              hogy egyszercsak

                                          a Nap

                                                   nem kel fel,

                       mert elfogy a tüzelője,

                                                           kiég,

                                                évmilliárdok múlva,

de az nem lehet,

                          hogy a patkány

           a Múzsa-csókú Varecza Lacit

                                                      legyőzze.

 

                                                                          ’96.9.14.

6. Bözsi

A vonat hosszú valami

         mint a százlábú mászik

                   régen is most is

                                           itt is ott is.

A kalauz teszi dolgát

                                 ellenőrzi a jegyeket.

De hát jöhet

                   a jegyeink megvannak

                                                    vidámak lehetnénk.

De mégis

               a Bözsi,

                           az anyám,

                                           szája remeg

                                                     a kalauztól is fél,

          mert

                  akkor

                           ott

                               sokan bejöttek

                                                 elálltak ajtót ablakot,

s így boltunkban egészen

                                        sötét lett

              és tőlünk minden elvéve lett

                         minket pedig az Ávó

                                   száz meg száz évekre

                                                          megfenyegetett.

A bírósági orvosszakértő,

                                         persze,

                                                    nem felületes

             és főleg gátlástalan

az ok és okozat

                        izgatja,

          a szép fiatalasszony szája

                                                   miért remeg

                                                                    a vonaton?

mondaná nyugodtan szemeit forgatva:

-       Magának,

                     asszonyom,

                                        a szája azért remeg

                                                                    a vonaton,

mert maga tele van

                              téves eszmékkel

            és mert a maga személyisége

                                              kóros talajon fejlődött.

-       Bözsi,

               míg ezt a verset írtam,

                         hogy mennyit jajgattam, majd

                                                    az ég megmondja.

-       És,

          Bözsi,

                    és a te anyád,

                                         őt mi érte?

megerőszakolták a románok

                  vagy születésem előtt 17-ben, 1919-ben

                      a bolsik,

                                   vagy mi?

ezt már sosem fogjuk

                                  megtudni,

          magatokkal vittétek

                                         a sírba.

Persze,

           a bírósági orvosszakértő nem felületes

és főleg gátlástalan,

                     ő tudja,

                                mi érte öreganyámat,

s mondaná nyugodt szemeit forgatva:

-       Ficsúr Mária,

                          a megejtett vizsgálat alapján

megállapítom,

                       hogy a maga személyisége

                                  kóros talajon fejlődött

            és egyébként is maga

                                           tele van téves eszmékkel

                                  és azért

                                              jutott ide,

maga lappangva elmebeteg lett.

-       Bözsi,

               míg ezt a verset írtam,

                          hogy mennyit jajgattam

az ég

        majd megmondja.

                               tégedet megszentelt

                                                              az Isten.

Jaj, de mi ez? megnyílt az ég?

          Látomásom van?!

                    Anyám megjelent itt ez éjféli órán,

mint a fájdalmas Szűz Mária fia kereszthalálán

-       Lacika, drága kisfiam, téged is

          megfeszítettek, nem volt kegyelem nekem,

                    a síró anyának s még ezreknek és

                                                       százezreknek

                          de neked mért nem kegyelmeztek,        

hogy megtudjam mi a fájdalom

                      szemem könnytől árad,

fájdalomtól zokogok,

           bútól aszok és epedek,

                      bú tőre szívemben

virágnak virága

                     szépséged meggyalázták,

                                vas szegekkel átvertek,

                                          fájdalmam nem enyhül

mikor már mindent elvettek és

                     minden lelket kerékbetörtek,

a te lelkednek mért nem kegyelmeztek

          miért nem?

                           miért nem??

                                              miért nem???

-       Mert a magyar állam aljasságának nincsen

                                                                        határa!!!

De te csak maradjál nyugodtan az Úristennek

           jobbján, én ezeket elintézem

A magyar állam gorilláját, a Szovjetúniót

           már elintéztem, előlem

                    a magyar állam sem szalad el!

                                                               ’97.04.13.

-       Lacika, szerelmetes kisfiam,

            a rettegés volt a legrosszabb,

                      a megfenyegetés, a megfélemlítés,

a rettegtetés, hogy mikor verik az ajtót

           puskatussal, melyik éjszaka

Mert, hogy mindent elvettek, az is baj,

          de legalább a lelkünket hagyták

                     volna meg,

ne fenyegettek volna meg száz évekre,

                     emiatt nem tudok nyugodni

                                                            a sírban sem!

-       Igen, emiatt nem tudsz nyugodni a sírban sem,

            és egy egész nemzet sem, a sírban sem,

mert a magyar állam a nemzet ajtaját

                                verte

                                        éjfélkor

                                                    puskatussal,

és fenyegette meg, a kirablás mellett,

                     az egész nemzetet száz évekre!!

És ha bárkinek szólni mer, visszajönnek,

                      vagyis a védekezés a magyar állam

                               szemében iszonyatos bűn, mit

          az egész család kiirtásával torol

                                                            meg!!!

                                                                   ’98.07.14.