Zene Megrendelés Irodalom Hangköltészet Gázló Dalszövegek Vendégkönyv Ismeretlen művészek KépzőművészetÚjdonságok

Mile Zsigmond Zsolt írásai

BÚZAVIRÁG

"Enyém volt a határtalan,
a tompa, mély és kékes szürkeség..."
 
(Bölényfia Hosszú Lándzsa)
 
Anyám parasztlány,
mesél a búzavirágról,
meséli, milyen volt ott élni,
abban a rengeteg mezőben,
pipacs, szarkaláb, mondja,
télen nagy hó volt,
nagyapád a nyakában vitt iskolába,
a mama kenyeret sütött,
hatalmas kenyeret kemencében,
húst csak hétvégén ettünk,
hét közben főzeléket, tésztát,
semmit sem dobtunk ki,
a lyukas fazekat se,
jött a cigány, megfoldozta zsírért,
nagyapád, mondja anyám,
szép ember volt,
kékszemű,
szívesen citerált,
olyankor, ha citerált,
átjöttek a többi tanyáról,
az öregasszonyok félelmes dolgokról beszéltek,
jobb volt a tűz körül maradni...
 
A Szűzanyát emlegeti meg a Kisjézust,
a Karácsonyt,
hogy az milyen szép volt,
milyen angyalos és havas,
pedig csak almát, diót kaptak meg kisruhát...
 
Aztán be kellett költözni,
ott kellett hagyni a tanyát, mondja anyám,
akkoriban volt ez, hogy a kövesúton több lett az autó,
de titokban visszajártam,
azt mondtam anyunak, hogy
préselni való virág kell biológia órára,
visszajártam megnézni az üres házat, mondja,
simogatni a cicákat,
beszaladni a búzába,
vagy csak úgy üldögélni és énekelni a kerekes kút mellett.
 
 
MÁRCIUS
 
1.
a házak orra megered
hangosabbak a gyerekek
félfák csontok ropognak
nyújtóznak élők holtak
 
2.
megyek hazafelé
pelenkával teli a zsák
az utcán gyerekek
játszanak ugróiskolát
 
valaki rámköszön:
szevasz Zsiga!
orromban tavasz és
mész illata
 
egy néni vizet önt
nyeli a kanális
az ég kalamáris
 
lassan kiömlik a tinta
és lesz belőle este
megáll az élet
megáll
mint játszótéren a hinta
 
 
VIGYE A VÍZ...

Nem így füstölve könyökölni,
sörtől néha böfögni,
ha már megoldás úgyse nincsen,
nem fázni többé egyszál ingben,
jobb volna a pert elnapolni,
össze se csomagolni,
itt hagyni ezt a kocsmát végleg,
májusban, most, mikor a rétek...
 
Dehogy is volna jó, barátom!
Túltenni csak úgy a világon?
Mi lenne akkor a hegyekkel,
a zöldséggel, mit lányom egyel?
Ugyan mi lenne virágommal:
a te keresztlányoddal,
és aki vállgödrödbe vackol:
mi lenne jegyeseddel akkor?
 
Vigye a víz a farönköt, úgy jó.
Várjon a part, az a túlsó.
Igyuk meg a sört gyilkosainkra,
aztán gyerünk, vár kint a bringa,
a csillagok a helyükön,
a többi meg csak hinta-palinta.
 
 
húzza a zsebemet
 
a sportszelet
remélem nem látszik és a rendszer sem fog sípolni
megölne a szégyen ha az a nagydarab napszemüveges kopasz
akinek sheriff-kártya lóg a szíve fölött
hátratekerné a karomat és itt mindenki előtt rányomná a fejemet az árutovábbító szalagra
 
hogyan magyaráznám meg neki hogy a Sportszeletet a trafikban vettem reggel
csak elfelejtettem megenni?
 
mikor már magam sem hiszem el
 
 
fokhagyma kapszula
 
a déem polcán a tengeribab és vietnámibalzsam között nagyon egészséges napi hármat kell és se érszűkület se magas vérnyomás jó egy kicsit drága de hát az egészség a legfontosabb nem? szóval ott az a fokhagyma kapszula az eurocsomagolásban és meg kéne venni meg kéne venni ahogy a zöldteát a búzacsírát a parajkenőcsöt és a svédcseppet is különben mindenki száz évig fog élni csak én nem
 
 
vaskor
 
                  Weöres Sándornak
 
 
a szép tiszta Sirálypapírt
adjuk oda a gyerekeknek
nézzük a születő mítoszt
ánégyesben az Édenkertet
 
ilyet mi már úgysem tudunk
hiába pattan el a Rotring
ahonnan egykor kifutott
papírhajónk régen nem ott ring
 
sietős gőzös lett belőle
mesekönyvet zabál a kazán
fekete gőz viszi előre
majomul beszél a kapitány
 
 
PÉNTEK
                       
Hever a bölény hegy
A Duna jön és megy
Asztalomon egy hangya
Serteper jobbra-balra
 
Kiszáll a bőregér
Idő lesz: bolond szél
Megjön a sánta macska
Fél szeme kikaparva
 
Elzavarom szegényt
Veszett lehet azért
Az országutak telve
Érkeznek a telekre
 
Motorcsorda morog
Itt-ott fék csikorog
Állatot erdőt felver
Robajával az ember
 
Nagy terepasztalon
Fut a sok kis vagon
Előznek összetörnek
Ki irányítja őket?
 
(söröző)
 
Matricás hűtőszekrény búg csak
Állnak a szellők semmit súgnak
Asztalomon sörhabba szárad
Szenes feje egy gyufaszálnak
 
 
(egy motorosnak)
 
Pattanj a dévidszonra
Merülj Bakony-kanyonba
Nem láthatsz úgyse semmit
Csak csíkokat szerpentint
 
Nem hogy a kicsi férget
Ami megesz majd téged
Mikor a gumi kilukad
És ott maradsz a som alatt
 
Pont úgy mint az a szevenap