Zene Megrendelés Irodalom Hangköltészet Gázló Dalszövegek Vendégkönyv Ismeretlen művészek KépzőművészetÚjdonságok

Gázló

Kovács Gábor: BOR NÉLKÜL

Hosszú éveken keresztül legfeljebb Párkány felé átutazóban jártam Esztergomban. Ebből nyilván kitalálták, hogy az út célja valamelyik kocsma lehetett és azt is, hogy már akkor is a sör őszinte barátja voltam. Megvallom, szeretem a szlovákok gulyásait, a knédlit, a sztrapacskát és a rántott sajtot is, de a főmotívum mindig is a sör maradt párkányi látogatásaim során.
Aztán egyszer egy sörfesztivál kapcsán néhány napot Esztergomban töltöttem. A több napos sörtúra alatt a feleségem felfedezett egy hirdetést egy eladó telekről, valahol a hegyoldalban. Nem szaporítom a szót, néhány nap múlva esztergomi birtokosok lettünk, izgatott tulajdonosai egy aranyhegyi szőlőnek és egy alápincézett faháznak. A boldogság töretlen volt, a házikó teraszáról láthattuk a Gerecsét, a Börzsönyt, a Garam torkolatát és persze az esztergomi panoráma elmaradhatatlan részét a Bazilikát is. A kertben madarak csicseregtek, egyébként csend, nyugalom, béke.
A vásárlás ősszel történt, szüret után. A száz szőlőtőke csupaszon várta, hogy Micsurin bácsi segítségével ismét termőbe forduljon. Mert a szőlőhöz szakembert is örököltünk, akit nagy tudása okán neveztünk el Micsurinnak. Tavasztól az ő vezetésével megismerkedtünk a szőlőnevelés összes szépségével és nehézségével. Mondanom sem kell, hogy a tanulópénzt is rendesen fizettük. Egyik héten a különféle növényvédő szerekre adtunk, legközelebb a kapagépbe kellett benzin és persze a munka sem folyt ingyen. Hordót is vettünk, prést, meg mindent, ami egy szürethez kell. Az egész alig fájt többe, mintha vettem volna egy hektó jó bort.
És ekkor érkezett el a szüret. Néhány megbízható barátomat már jó előre értesítettem: jöjjenek segítsenek, aztán kezdődhet a mulatság. Így is történt. Maga a szüret a tíz embernek nem tartott tovább hat óránál, ebbe még az eszközök elmosása is belefért. Hanem a mulatság az bizony jóval éjfél után ért véget. Folyt persze a sör, a Becherovka és nem sok maradt sem az ebédre sütött fasírtból, sem a vacsorára készített pincepörköltből. Ha számítom a reggeli tojásos lecsót is, bizony akkor újabb egy hektó jó bort vehettem volna.
Innét kezdve már ment minden, mint a karikacsapás, mindössze néhány műanyag-edényt kellett beszereznünk, hogy a kétszáz liter mustot elszállítsuk apósom borospincéjébe. Nálunk, a házunk aljában levő hideg garázsban, nem indult volna be az erjedés, és az öreg - szemben velem - egyébként is ismerője a bortermelés fortélyainak. Így aztán elkocsikáztunk Borsodba meg vissza. Szerencsénkre a tank benzint sikerült a munkahelyemen elszámoltatnom.
Aztán karácsonykor megkóstoltam a "borunkat" is. Hát! Nem volt sem háromemberes (ketten lefognak a harmadik tölti), sem gugolós (a cimborák gugolva közlekednek a ház előtt, nehogy behívd őket egy pohárra), de nálam legfeljebb egy gyengébb sörrel vetekedhetett. Azért valahogy csak elfogyott a következő szüretig. Leginkább fröccsnek ittuk, úgy még én is megszerettem.
És ez így ment évről-évre, újra meg újra, csak annyi változott, hogy már más dolgozott a kertben, nem Micsurin bácsi. Nekem egyre kevésbé tetszett a dolog, és lassan az asszonyt is meggyőztem: nem kell ez nekünk. Így aztán az egyik szüret után, mikor a cimborák még az előző napi söröket és Becherovkákat aludták ki, korán keltem és lefektettem valamennyi tőkét.
Azóta semmi nem zavar a szép kilátásban. Megmaradtak biztos pontjaim, a Gerecse, a Börzsöny, a Garam-torkolat, a Bazilika és egyre több részlet ismerős a tájban. Azóta esténként mikor a naplemente megunhatatlan szépségében gyönyörködöm, néha nosztalgikus kedvem támad. Ilyenkor iszom egy üveg sört valaha volt borunk emlékére.
Név:


Üzenet:

Mi Magyaroszág fővárosa? Kérem kisbetűket használjon!
(A SPAM levelek kiszűrése miatt szükséges.)